Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

1.2. Szoftverismeretek

A szoftver fogalma, a szoftverek csoportosításának lehetőségei a felhasználási terület és a felhasználói szerződés alapján (az üzleti és egyéb szoftverváltozatok és azok jellemzői).

 

Fogalma:

  • A szoftver teszi használhatóvá a számítógépet, biztosítják a hardver-egységek együttes működését, valamint a felhasználó kiszolgálását. Szoftvernek nevezzük azokat a szellemi termékeket, programokat, amelyek az adatfeldolgozó berendezések működtetéséhez szükségesek.

Főbb csoportjai:

  • Rendszerszoftver: más néven operációs rendszer. Feladata a felhasználó és a hardver közötti kapcsolat megteremtése, a háttértárak, perifériák kezelése.

Pl.: DOS, Windows, MAC OS, NetWare.

  • Rendszerközeli szoftver: az operációs rendszer működését segítő programok. Az úgynevezett segédprogramok körébe tartoznak a vírusirtók, tömörítők, lemezkarbantartó programok. Programfejlesztő eszközök a programozási nyelvek (Pascal, C) a programozási nyelvek fordítói, értelmezői és a hozzájuk kapcsolódó fejlesztői környezet (Delphi).
  • Felhasználói szoftver: vannak általános célú szoftverek, mint például az Office programcsomag szoftverei, és készítenek egyedi célú szoftvereket is.

Szoftverek csoportosítása jogi szempontból

  • Szabad szoftver: Készítője a szoftvert teljesen szabadon használhatóvá, terjeszthetővé tette. Ez azt jelenti, hogy nem kell fizetnünk a felhasználásért, sőt a továbbterjesztése, megváltoztatása is szabad. Ebbe a csoportba elsősorban hangok, képek, vagyis adatok tartoznak. Programokat ritkán sorolnak ebbe a kategóriába.
  • Freeware: Az előző csoporttól csak annyiban különbözik, hogy míg az előző csoportnál akár meg is változtathatom az eredeti szoftvert, addig itt ez nem lehetséges. A szoftvert csakis eredeti formájában használhatom, terjeszthetem.
  • Shareware: Itt már nem teljesen szabad a felhasználás. A szoftver valamilyen (általában időbeli) korlátozást tartalmaz. Ha az adott időn túl is használni szeretnénk, akkor már fizetni kell érte. Ebbe a csoportba általában az olcsóbb szoftverek tartoznak.
  • Demo: Próbaváltozat. Olyan szoftver, amit kipróbálhatok, és ha tetszik, akkor megvehetem a teljes változatot. A demo szoftverek mindig valamilyen funkcióbeli korlátozást tartalmaznak. Játékok esetén például csak az első pályát, vagy rajzoló programnál nem lehet menteni, esetleg vízjelet tesz a képre.
  • Kereskedelmi: A boltban, interneten megvásárolható teljes, korlátozás nélküli program.
  • Egyéb kategóriák: adware, donationware, mailware.
  • Adware: a program ingyenes használatáért cserébe reklámokat kell nézegetnünk.
  • Donationware: A program ingyenes, de önkéntes alapon adományokat elfogad a készítő.
  • Mailware: Ingyenes program, a készítő csak egy köszönő e-mailt vár cserébe.

Miből áll a szoftver?

  • forrásprogram:

a programozók a programokat valamilyen programozási nyelven írják valamilyen programfejlesztői környezetben. Az így megírt forráskód a forrásprogram.

  • tárgykód

a fejlesztői környezetben megírt forrásprogramot egy értelmező- és/vagy egy programfordító lefordítja és ebből lesz a tárgykódú program.

  • kísérő anyagok

Egy jó programhoz jó dokumentáció is tartozik. A dokumentáció többféle lehet, attól függően, hogy kinek írták: van felhasználói dokumentáció és van fejlesztői dokumentáció; ezeket együttesen nevezzük kísérő anyagoknak.

 

Az operációs rendszer fogalma, feladata, típusai. Az operációs rendszer alapszintű felépítése (rendszermag, parancsértelmező). Az operációs rendszer alapfunkcióiból adódó feladatok (memóriakezelés, hardverhozzáférés, fájl- és könyvtárkezelés, folyamatvezérlés, alkalmazáskezelés).

 

Fogalma

  • Mindenekelőtt definiálnunk kell az operációs rendszer fogalmát: operációs rendszernek nevezzük a számítógépeknek azt az alapprogramját, ami közvetlenül kezeli a hardvert és egységes környezetet biztosít a futtatandó alkalmazásoknak (például egy szövegszerkesztőnek éppen úgy, mint egy játékprogramnak).

Az operációs rendszer fontos feladatai

  • a perifériák tesztelése, a gép erőforrásainak kezelése
  • a programok indítása és működtetése
  • a gép erőforrásainak megosztása a futó programok között [milyen erőforrásokat kell megosztani?]
  • az adatok kezelése
  • az adatok (ezen belül a programok) biztonságos megőrzése
  • a működési zavarok jelzése
  • kapcsolattartás a gép felhasználójával

Részei

  • Rendszermag (kernel): hardverelemek kezelését végzi; biztosítja az alkalmazások futását.
  • Alkalmazói programozási interfész (API): illesztési felület biztosítása a programok számára a kernelhez.
  • Rendszerhéj (shell): biztosítja a kapcsolatot a felhasználó felé (API-n keresztül); lehet karakteres és grafikus felületű.
  • Szervízprogramok: kiegészítő funkciók biztosítása, pl.: töredezettségmentesítés.

A BIOS hívja be az aktív partícióról a boot programot a memóriába és átadja neki a processzort; ennek részeként töltődik be az op.rendszert.

Csoportosítása

  • Felhasználók száma szerint
    • Egyfelhasználós: Ezek az operációs rendszerek nem voltak felkészítve több felhasználói adatainak, beállításainak kezelésére. Többen is dolgozhattak (persze nem egyszerre) egy gépen, de akkor mindenki látta a másik által lementett, beállított dolgokat. Ilyen volt például a DOS
    • Többfelhasználós: Az ilyen operációs rendszerek képesek elkülöníteni egymástól több felhasználó beállításait, adatait. Beállítható például, hogy az egyes felhasználók egymás állományait ne lássák. Minden mai modern operációs rendszer ilyen.
  • Feladatok (futtatható programok) száma szerint
    • Egyfeladatos: Egyszerre csak egy program futtatható. Ha egy másikat is szerettünk volna elindítani, akkor az aktuálisan futó programot előtte be kellett zárni. Így működött a DOS.
    • Többfeladatos: Több program futtatható egyszerre. Tudunk egyidejűleg zenét hallgatni, internetezni, és CD-t írni is. A mai operációs rendszerek már ilyenek.
  • Felhasználói felület alapján
    • Karakteres: A felhasználónak parancsokat kell(ett) gépelni a számítógép használatához. Egyszerű felhasználó számára nehézkes a használata. Ilyen volt a DOS, és alapvetően ilyen ma a Linux operációs rendszer.
    • Grafikus: A felhasználó egy könnyen használható ikonokat, és más grafikus elemeket tartalmazó felületen keresztül adhat utasításokat a számítógépnek. Ilyen a Windows, vagy a Macintosh gépek operációs rendszere az OS X, és egy grafikus rendszerhéjjal kiegészítve a Linux is.

Alapfunkciók feladatai

  • Memóriakezelés: Programok betöltése a memóriába, általuk használható területek biztosítása, valamint a memória megosztása a különböző folyamatok között.
  • Hardverhozzáférés: Az operációs rendszer vezérli az alkalmazások és a hardver közötti együtt működést. Ahhoz, hogy elérje és kommunikáljon a hardverrel, az operációs rendszer minden egyes hardverelemhez egy illesztőprogramot telepít. Az illesztőprogram egy kisméretű program, amit a hardver gyártója készít és a hardverrel együtt értékesít. Ha a hardvereszköz és az illesztőprogram is telepítve van, akkor lehetővé válik a kommunikáció az operációs rendszer és a hardver között.
  • Fájl és könyvtár kezelés: Az operációs rendszer fájlstruktúrát hoz létre tárolóban, például a merevlemezen, hogy biztosítsa az adattárolást. A fájl névvel ellátott, egységként kezelt adatblokk. A program és adatfájlok lehetnek könyvtárakba rendezve. A fájlokat a könnyebb eligazodás és használat céljából szervezzük könyvtárakba. Könyvtárakat tárolhatunk más könyvtárakban is, ezeket az egymásba ágyazott könyvtárakat alkönyvtáraknak nevezzük. A könyvtárakat a Windows operációs rendszerekben mappáknak nevezik, az alkönyvtárat pedig almappának.
  • Alkalmazáskezelés: Az operációs rendszer meghatározza egy alkalmazás helyét és betölti a számítógép memóriájába, a RAM-ba. Az alkalmazások olyan szoftvertermékek, mint például a szövegszerkesztők, adatbázis-kezelők, táblázatkezelők, játékok és más egyéb programok. Az operációs rendszer biztosítja minden alkalmazás számára a szükséges rendszererőforrásokat. Az alkalmazás-programozói felület (application programming interface - API) egy programozók által használt olyan ajánlás, ami garantálja, hogy az általuk fejlesztett alkalmazás kompatibilis lesz az adott operációs rendszerrel. Például:
    • OpenGL (Open Graphics Library):Platformok közötti szabványleírás multimédiás grafikához.
    • DirectX: Multimédia feladatokhoz kapcsolódó API-k gyűjteménye a Microsoft Windowsban.
  • Folyamatvezérlés: programok indítása

 

Az operációs rendszer rendszerbetöltési folyamata, az indítás és a leállítás módjai.

 

A számítógép elindítása:

A számítógép bekapcsolása után több folyamat is lezajlik, amíg az operációs rendszer a felhasználó számára használható állapotba kerül. Összefoglalóan "boot-olásnak" szokás nevezni ezt a betöltődési folyamatot. (boot = csizma, a rendszer felélesztése a csizma felhúzásának felel meg.)

Az alábbi ábra összefoglalja a betöltődés fázisait:

  • A bekapcsolástól a rendszermag betöltéséig:

rendszermag (kernel) betöltődéséig a számítógép valós módban (REAL MODE) működik. Ez az egy felhasználós állapot, ilyenkor még egyetlen folyamat fut, ami a betöltést végzi. A következők történnek:

  1. Elindul az alaplapon tárolt BIOS rutin. (BIOS = Basic Input Output System)
  2. A BIOS rutin elindítja a bekapcsolási öntesztet (POST = Power-On Self Test). A POST a számítógép bekapcsolásakor vagy újraindításakor (reset) lefutó program, amely ellenőrzi a rendszer beállítások szerinti eszközök meglétét és működését. Hiányzó vagy hibás hardverelem esetén általában hangjelzés figyelmeztet a problémára.
  3. A BIOS SETUP (CMOS memória) tárolja a betöltési sorrendet (boot sequence), ez írja le, hogy a háttértárakat milyen sorrendben ellenőrizze a betöltő rutin, amikor az operációs rendszert keresi. Gyakran használatos a hajlékonylemez - CD - merevlemez sorrend, de biztonsági megfontolások más sorrendet is indokolhatnak.
  4. A betöltő rutin megkeresi az első olyan lemezt, amin a Master Boot Record (MBR, nem igazán van magyar neve) operációs rendszer jelenlétére utal. Az MBR (ami mindig a lemez első szektora) két dolgot tartalmaz: egy pici rendszerbetöltő kódot, és ha lemez partíciós tábláját.
  5. A BIOS rutin elindítja az MBR-ben talált kódot. Ez vagy rögtön betölti az operációs rendszer magját (kernel), vagy ha több operációs rendszer is telepítve van, elindít egy menüprogramot, ahol kiválasztható, melyik rendszer induljon el.
  6. A választott (vagy egyetlen) rendszer magja betöltődik a központi memóriába, és védett módba (PROTECTED MODE) vált a számítógép, átadva az irányítást a betöltött rendszermagnak.

A rendszermag betöltése után:

  1. eszközmeghajtók betöltése és indítása
  2. rendszerfolyamatok indítása (pl. víruskereső )
  3. felhasználói bejelentkezés
  4. felhasználói profil betöltése (munkaasztal, parancsikonok)
  5. felhasználói folyamatok indítása (pl. chat )

 

A számítógép leállítása:

Alap esetben:

A számítógép leállítása az adott operációs rendszerben elhelyezett, a számítógép leállítását elindító gombbal ajánlott. Ebben az esetben ugyanis az adat vesztés és a számítógép károsodásának az esélyét lényegében lenullázzuk. Pont az utóbb említett okok miatt nem érdemes a számítógépet (idegesség vagy más következtében) csak a házon lévő kikapcsoló gombbal kikapcsolnunk, vagy esetleg az újraindító gombbal szórakoznunk.

Ha hiba lép fel:

  • Szoftveres hiba esetén: Ilyen esetben tanácsos a munkát azonnal abbahagyni, mert a további munka a számítógép károsodásához, adatvesztéshez vagy pedig a hibaelhárítás számára lényeges információkat veszíthetünk el. A számítógépet akkor érdemes leállítani szoftveres hiba esetén, ha erős a gyanúnk, hogy vírus támadta meg a gépet. Ebben az esetben, ha egy vírusirtó segítségével sem oldottuk meg a problémát és nincs szakember a közelünkben, akkor megpróbálva a rendes leállítási módot, kikapcsoljuk a gépet, ha az nem sikerül, akkor a házon lévő kikapcsoló gombot használjuk. Más esetekben (hibás a program, nem kompatibilis az operációs rendszerrel, stb.) nem érdemes egyből a kikapcsolás felé fordulni, ugyanis pár kattintással az ilyen jellegű problémák megoldhatóak.
  • Hardveres hiba esetén: Rengeteg eset előfordulhat, aminek következtében a számítógépünkben olyan meghibásodás lép föl, aminek következtében a számítógépet le kell állítani. Általános gyakorlat, hogyha a PC elkezd sípolni, kattogni vagy más, szokatlan, hangos vagy netalántán folyamatosan ismétlődő jelzést adni nekünk arról, hogy valami nem jó, akkor a számítógépet egyből le kell állítani. Ilyenkor lényegtelen, hogy esetlegesen elveszthetjük a meghibásodás pillanatában el nem mentett adatokat, ugyanis ha későn áramtalanítjuk a gépünket, sokkal többet veszíthetünk. A mai számítógépekben vannak bizonyos védelmi funkciók, melyek önmaguktól leállítják nekünk a gépet. Ilyen például a túlmelegedés esete, ami hogyha bekövetkezik, gépünk azonnal leáll, akaratunktól függetlenül. Vannak hibák, amik elfajulása előtt a számítógépünk különböző jeleket ad nekünk. Ilyen például a bekövetkezendő memória halál, ha a számítógépünk folyton memória hibákra hivatkozik. (nem tudja olvasni ezt meg ezt a memóriát és hasonlók) Ebben az esetben még hamar leállíthatjuk a gépünket, teljes biztonsággal és utána intézkedünk annak megjavításáról. Érdemes megjegyezni, hogy bármilyen hardver probléma is lépjen föl, a számítógépet záros időn belül áramtalanítani kell és ezután elvinni szakemberhez / szervizbe, ahol az események részletes elmesélése után (sípolások, füst, hangos kattogások) szakértő kezekbe kerül és ők megjavíthatják kis számítógépünket.

 

Operációs rendszer kiválasztásának szempontjai.

 

Az OS kiválasztás szempontjai

  • Az OS feleljen meg a végfelhasználó igényeinek.
  • Tegye lehetővé az ügyfél által használni kívánt programok futtatását.
  • Biztonság és funkcionalitás terén is teljesítse az elvárásokat.
  • Fontos szempont az OS hozzáférhetősége.

Az operációs rendszer kiválasztása

  • A rendelkezésre álló hardver-erőforrások elegendőek legyenek az OS futtatásához.
  • Memória, processzor és merevlemez-terület,
  • Lapolvasó, hangkártya, hálózati csatoló és külső meghajtók.
  • Figyelembe kell venni a teljes bekerülési költséget (TCO - total cost of ownership)
  • Beszerzési, telepítési, támogatási költségek.

 

A leggyakrabban használt operációs rendszerek állományszervezési módszerei. A partíció fogalma és típusai. A formázás művelete.

 

Az operációs rendszerek által használt állományszervezési módszerek:

  • A fájlok különféle klaszterekben helyezkednek el a merevlemezen, és hogy meg tudjuk őket találni, ismernünk kell az elérési útvonalat. Erre szolgálnak a fájlrendszerek, amik azt tartják számon, hogy melyik fájl mettől-meddig tart a lemezen, mi a neve, milyen a kódolása, stb. Érdekesség, hogy a Windows rendszerek fájl-elérési útvonalában a mappaszintű elválasztást egy ún. backslash \ választja el, míg a Linux alapú rendszereken egy perjel /.

A partíció fogalma:

  • A merevlemez egy önálló logikai egysége, amely fájlrendszer tárolására alkalmas. Ahhoz, hogy egy merevlemezt használni tudjunk, legalább egy formázott partíciót kell tartalmaznia.
  • Típusai:
    • Elsődleges (primary) partíció: A fő rendszertöltő rekordban lévő fő partíciós táblában (Master Partition Table) elhelyezkedő partíciók. Egyes operációs rendszerek igénylik, hogy első (rendszer-) partíciójuk elsődleges legyen, ilyenek például az MS-DOS, Windows és a Minix. Más operációs rendszerek nem szabják ezt meg, ilyen például a Linux. A merevlemezen legfeljebb 4 elsődleges partíció lehet. A rendszerindításra kijelölt partíciót aktív partíciónak nevezzük.
    • Kiterjesztett (extended) partíció: Mivel a legfeljebb négy partíció hamar kevésnek bizonyult és a fő rendszertöltő rekordban nem volt több hely, szükségessé vált a probléma megkerülése. A kiterjesztett partíció egy olyan elsődleges partíció, amely nem fájlrendszert, hanem logikai partíciókat tartalmaz, így lehetővé válik több partíció használata. A partíciótáblában egyetlen kiterjesztett partíció lehet, a többinek elsődlegesnek kell lennie.
    • Logikai (logical) partíció: Kiterjesztett partíción belül elhelyezkedő partíció. Fizikailag nem különül el attól.

Formázás:

  • Formázáskor a lemez teljes tartalma törlődik. Amennyiben gyorsformázást alkalmaztunk, az adatok még a lemezen maradtak, csak a katalógus lett törölve, ezért a fájlok még visszafejthetőek lehetnek. Ilyenkor van lehetőségünk a fájlrendszer kiválasztására. Bizonyos erre szakosodott programok képesek a fájlrendszerek konvertálására is, de pl. a Windows csak formázáskor tudja módosítani.

 

A könyvtárszerkezet felépítésének ismerete (felhasználói és rendszerkönyvtárak). A könyvtárakkal kapcsolatos tulajdonságok, műveletek (létrehozás, törlés, másolás, áthelyezés, átnevezés, listázás).

 

A könyvtárszerkezet felépítésének ismerete:

  • A fájlokat valahogyan rendszerezni kell, és erre a legelfogadhatóbb megoldást a hierarchikus könyvtárszerkezet biztosítja. A hierarchikus szerkezet azt jelenti, hogy a könyvtárak tartalmazhatnak fájlokat és alkönyvtárakat is. A könyvtárszerkezet alapját a gyökérkönyvtár (root directory) adja. Ebben a könyvtárszerkezetben az egyes fájlokra úgy tudunk hivatkozni, hogy meg kell adnunk, mely könyvtárakon keresztül érhetjük el a könyvtárszerkezet gyökerétől kiindulva. Ezt nevezik a fájl abszolút elérési útjának. Az elérési út egyes tagjait a / jel választja el egymástól. Az elérési útvonalak rövidítéséhez létrehozták a munka-könyvtár fogalmát (working directory). Így elég a munka-könyvtár alatt lévő könyvtárak nevét felsorolni a bennük lévő fájlok eléréséhez. Ez a relatív elérési út. A könyvtárak rendszere alkotja a könyvtárfát. (A fa-struktúrát főképp akkor használjuk, amikor egymással hierarchikus kapcsolatban lévő adatok ábrázolását kívánjuk megoldani. Ilyen például a családfák (ősök – leszármazottak), szervezeti diagramok (vezetők – beosztottak), tartalomjegyzékek (főfejezetek – alfejezetek) rendszere.) Egy könyvtárból újabb könyvtárakba „ágazhatunk el”, ezek az adott könyvtár gyermekei. Az olyan könyvtárat, amelynek nincs gyermeke, záró könyvtárnak nevezzük. Minden könyvtárnak pontosan egy közvetlen megelőzője van (szülő). A fák speciális fajtái a bináris fák. Az elnevezés arra utal, hogy a záró csomópontok (könyvtárak) kivételével minden csomópontból két újabb nyílik. A bináris fát használ többek között a Huffmann-algoritmus és bizonyos sorbarendező eljárások is.

A könyvtárakról tárolt tulajdonságok

  • elérési út
  • méret
  • létrehozás dátuma
  • tartalma (fájlok, almappák)
  • attribútumok (archivált, írásvédett, jogosultságok)

A könyvtárműveletek:

Ezen műveletek grafikus felületen (explorer) való megoldását nem részletezném. Linux parancssorban a parancsok:

  • létrehozás: mkdir
  • törlés: rm -r
  • másolás: cp -r
  • áthelyezés, átnevezés: mv
  • listázás: ls (aktuális könyvtár: pwd)
  • könyvtárváltás: cd
  • partíció, képfájl felcsatolása: mount

 

Az állományok típusai. Az állományok elnevezésének formai követelményei, a fájlkiterjesztések. Az állományok attribútumai. Az állományokkal végzett műveletek ismerete (létrehozás, másolás, áthelyezés, törlés, mentés, megnyitás). Az állományokkal végzett

műveletek fizikai megvalósítása.

 

Az állományok típusai

  • Az „egyszerű” felhasználó azonban a mindennapi munka során nem kerül közvetlen kapcsolatba a szektorokkal, klaszterekkel, hanem állományokkal dolgozik.
  • Az állomány (file, fájl) nem más, mint egy azonosítóval ellátott, összetertozó adathalmaz. Például, amikor szöveget írunk vagy rajzot szerkesztünk egy adott programmal, akkor művünket elmentve egy fájlt hozunk létre.
  • Ahogy azt már olvashattuk, a fájlok kiterjesztése árulkodik arról, hogy a fájl milyen jellegű adatokat tartalmaz, azaz milyen típusú. A teljesség igénye nélkül tekintsük át a leggyakoribb fájltípusokat:
  1. Futtatható állományok
    • a. programfájlok (.exe, .com): gépi kódú utasításokat tartalmaznak, melyek futtatáskor a memóriába töltődnek és végrehajtódnak
    • b. kötegelt parancsállományok (.bat): szöveges formában felsorolt parancsokat tartalmaznak, melyek az előbbihez hasonló módon történő futtatáskor egymás után végrehajtódnak, miután a rendszer lefordította őket
  2. Adatállományok (.dat): a programok ebben tárolják a működésükhöz szükséges, ill. a felhasználó általa bevitt adatokat.
  3. Szöveges állományok
    • a. egyszerű szövegfájlok (.txt): csak az adott szöveget alkotó karaktereket tartalmazza (annyi bájt, ahány karakter),
    • b. formázott szövegek (.docx, .odt): ezeket általában grafikus szövegszerkesztőkkel hozzuk létre, a fájl a szöveg karakterein kívül speciális formázó karaktereket, ill. objektumokat (pl. kép) is tartalmazhat
    • c. forrásnyelvű programok (.c, .cs, .pas): egy adott programozási nyelven megírt speciális szövegek, amelyek a programozási nyelv utasításaiból épülnek fel. Ezekből a fordítóprogramok készítenek futtatható (.exe, .com) fájlokat.
  4. Rendszerfájlok (.sys): az operációs rendszer alapvető részeit tartalmazó, a működés szempontjából nélkü- lözhetetlen állományok
  5. Multimédiás fájlok
    • a. képfájlok (.jpg, .png, .gif, .bmp): képszerkesztő-, ill. rajzoló programmal, szkennerrel készülnek
    • b. hangfájlok (.mp3, .wav): a képekhez hasonlóan hangfájlokat is komponálhatunk, vagy bemenetről digitalizálhatunk
    • c. videófájlok (.mp4, .avi, .mkv): mozgóképet és hangot tartalmaznak
  6. Tömörített állományok (.zip, .rar, .tar): tömörítőprogrammal készült adatcsomagok. A becsomagolt fájlok eredeti funkciójuk egy részét csak kibontás után tudják ellátni.
  7. Egyéb:
  • Microsoft Office (.xlsx, .pptx, .accdb)
  • .html: weboldal (hipertext, azaz linkelt hivatkozásokkal ellátott dokumentum)
  • .tmp: temp, átmeneti állomány („szemét”, törölhető)

Az állományok elnevezésének formai követelményei

Az azonosító különbözteti meg az adott helyen tárolt állományokat egymástól. Két részből áll:

  • név: a felhasználó adja meg lehetőleg úgy, hogy utaljon a fájl tartalmára
  • kiterjesztés: fájl típusa

Az állományokkal végzett műveletek ismerete

(létrehozás, másolás, áthelyezés, törlés, mentés, nyomtatás, megnyitás)

Nagyon hasonlít a könyvtárakkal végezhető műveletekre. A grafikus felületen (explorer) való megoldást megint csak nem részletezném. Linux parancssorban a parancsok:

  • létrehozás: az adott program segítségével; pl. szövegfájlt nano-val, mintha csak megnyitnám, és a rendszer mentéskor létrehozza a fájlt
  • törlés: rm
  • másolás: cp
  • áthelyezés, átnevezés: mv
  • megnyitás, mentés: az adott program segítségével
  • nyomtatás: kell hozzá egy program

Az állományokkal végzett műveletek fizikai megvalósítása

Gyökérkatalógus: itt tárolódik a lemezen található összes fájl azonosítója, mérete, tulajdonságai, és kezdő bitje (szektor száma)

Egy törölt fájl adatai visszahozhatók speciális programok segítségével, amíg nem írjuk felül azokat a szektorokat, ahol a fájl elhely