Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

3.2. Kis- és közepes üzleti hálózatok, internetszolgáltatók (ISP)

2018.06.09

Az internet felépítése és alapvető szolgáltatásai. Az ISP-k szerepe és szolgáltatásai. Az internethez való csatlakozás lehetőségei és azok jellemzői. A TCP és UDP szállítási protokollok jellemzői. Az internet alkalmazási protokolljai és azok főbb jellemzői.

 

Az internetszolgáltató (angolul Internet Service Provider, ISP) egy olyan üzleti vállalkozás vagy nonprofit szervezet, amelynek feladata a publikus internethez való csatlakozás fizikai és adminisztratív kialakítása. Hagyományosan nem soroljuk ide azokat a magánszemélyeket vagy vállalkozásokat, akik ezt nem üzletszerűen vagy fő profiljukban végzik (pl. egy étterem által a vendégek számára biztosított vezeték nélküli internet vagy otthoni internethozzáférés továbbosztása WLAN routerrel).

 

Az internetszolgáltató feladatai:

 

  • a fizikai kapcsolathoz szükséges eszközt telepítse, illetve ennek telepítéséhez való segítségnyújtás
  • IP-címet allokáljon (ami lehet dinamikus, illetve statikus, azaz állandó)
  • technikai ügyfélszolgálat biztosítása a hibák kezelésére
  • a kiosztott sávszélesség összeszedése más szolgáltatókkal, és a forgalom gerinchálózatra való irányítása
  • a szolgáltatáshoz szükséges szerverháttér üzemeltetése

 

Az otthoni, vagy iskolai gépekről is könnyen elérhető az internet. Ehhez egy szolgáltató segítsége kell, amelyen keresztül hozzáférünk az internethez. A szolgáltató feladata, hogy biztosítsa az adatok átvitelét az internet és a gépünk között. Ez a szolgáltatás többféle lehet. Leggyakrabban DSL, vagy kábelnet útján valósul meg, de létezik vezeték nélküli (pl. műholdas, mobiltelefonos) elérés is. Ahhoz, hogy gépünk része legyen az internetes hálózatnak, szüksége van egy egyedi azonosító számra. Ezt a számot IP címnek nevezzük. Minden számítógépnek az interneten van egy ilyen azonosítója. Viszont ezeket a számokat nehéz megjegyezni, ezért bizonyos gépeknek nevük is van az IP-cím mellett. Ezeket a neveket azért használjuk, hogy a felhasználók könnyebben megjegyezhessék

 

A Transmission Control Protocol (TCP) az internet gerincét alkotó TCP/IP protokollcsalád egyik fő protokollja. Fő feladata egy megbízható, és biztonságos kapcsolat kiépítése (és fenntartása) két folyamat között.

A User Datagram Protocol (UDP) az internet egyik alapprotokollja. Feladata datagram alapú szolgáltatás biztosítása, azaz rövid, gyors üzenetek küldése. Jellemzően akkor használják, amikor a gyorsaság fontosabb a megbízhatóságnál, mert az UDP nem garantálja a csomag megérkezését. Ilyen szolgáltatások például a DNS, a valós idejű multimédia átvitelek, vagy a hálózati játékok.

 

Internet alkalmazási protokolljai: Lásd: http, pop3, dns, dhcp, stb.

 

A hálózati címzési megfontolások, címzési struktúrák és megvalósítása. Az alhálózatok létrehozásának lehetőségei és jellemzői. A változó hosszúságú alhálózati maszk (VLSM) és az osztály nélküli forgalomirányítás (CIDR) fogalma. IPv4-es alhálózati számítások ismerete.

 

A VLSM az alhálózatok alhálózatokra bontásának elve. Kezdetben a címzés hatékonyságának maximalizálására fejlesztették ki, később a privát címek megjelenésével elsődleges előnye a szervezhetőség és az útvonalösszegzés lett.

 

A VLSM előnyei:

- Címtér hatékony kihasználása 
- Eltérő alhálózati maszk hossz használata 
- Címblokkok kisebb egységekre bontása
- Útvonalösszegzés 
- Rugalmasabb hálózattervezés 
- Hierarchikus vállalati hálózatok támogatása

 

A CIDR (Classless Interdomain Routing) az osztálymentes tartományközi útvonalválasztás technológiája. Ezzel a módszerrel sokkal dinamikusabb címrész-meghatározásra nyílik mód (IPv4 verziójú TCP/IP cimek esetében), mint a hagyományos osztályalapú IP-címzéssel.

 

Egyes hálózati rendszerek a hálózati címeket a hosztcímből (a számítógép IP címe) a hálózati vagy netmaszk segítségével vezetik le. A sokak által jól ismert IP-címzés decimális számjegyek sorozata négyes tagolásban. A számítógépek azonban kettes (bináris) rendszerben dolgoznak, ami esetünkben négy byte-ból álló bitek sorozata. Pontosan - 1 byte-on ábrázolt 8 bit - 32 bit sorozata. Az IP címet (IPv4 rendszerben) egy négybyte-os egész számként kezeljük, amelyben a byte-ok - a nyolc bites 0/1 sorozatok - az egyes címszegmenseknek felelnek meg.

 

A hálózati címfordítás fogalmának és megvalósításának ismerete az IPv4-es környezetben (statikus NAT, dinamikus NAT, PAT)

 

A hálózati címfordítás (Network Address Translation, NAT) a csomagszűrő tűzfalak, illetve a címfordításra képes hálózati eszközök kiegészítő szolgáltatása, mely lehetővé teszi a belső hálózatra kötött gépek közvetlen kommunikációját tetszőleges protokollokon keresztül külső gépekkel anélkül, hogy azoknak saját nyilvános IP-címmel kellene rendelkezniük.

 

Címfordításra akár egyetlen számítógép is képes, így valósítható meg például az internet-kapcsolat megosztás is, amikor a megosztó gép a saját publikus címébe fordítja bele a megosztást kihasználó kliens gép forgalmát.

 

A hálózati címfordító a belső gépekről érkező csomagokat az internetre továbbítás előtt úgy módosítja, hogy azok feladójaként saját magát tünteti fel, így az azokra érkező válaszcsomagok is hozzá kerülnek majd továbbításra, amiket – a célállomás címének módosítása után – a belső hálózaton elhelyezkedő eredeti feladó részére ad át.

 

A NAT-nak három típusa van:

 

  • Statikus címfordítás (statikus NAT) - Egy-az-egyhez típusú hozzárendelés a helyi és a globális címek között.
  • Dinamikus címfordítás (dinamikus NAT) - Több-a-többhöz típusú hozzárendelés a helyi és a globális címek között.
  • Port címfordítás (Port Address Translation, PAT) - Több-az-egyhez típusú megfeleltetés a helyi és a globális címek között. Ezt a módszert túlterhelésként (NAT overloading) is ismerjük.

 

A statikus NAT különösen hasznos olyan webszerverek és egyéb eszközök számára, amelyeknek egy állandó, interneten keresztül is elérhető cím kell.

 

A dinamikus NAT nyilvános címekből álló készletet (pool) használ, és érkezési sorrendben rendeli hozzá őket. Ha egy belső eszköz hozzáférést kér egy külső hálózathoz, akkor a dinamikus NAT hozzárendel egy rendelkezésre álló nyilvános IPv4-címet a készletből.

 

A port címfordítás (PAT), más néven a túlterheléses NAT, több privát IPv4-címet képez le egyetlen vagy néhány nyilvános IPv4-címre.

 

A forgalomirányítók és a kapcsolók felépítése, jellemzői. A forgalomirányító és a kapcsoló indítási folyamata. A kapcsoló működésének ismerete. A forgalomirányító működésének ismerete.

 

A forgalomirányítás alapfogalmai (irányító és irányított protokollok). A forgalomirányító protokollok csoportosítása (belső, külső). A belső forgalomirányító protokollok csoportosítása és jellemzői (távolságvektor alapú, kapcsolat-állapot alapú protokollok).

 

Forgalomirányítás (routing):

• Csomagok (IP datagramok) továbbítási irányának meghatározásával kapcsolatos döntések meghozatala.

 

Forgalomirányítási táblázat (routing table):

• A forgalomirányításhoz szükséges információkat tartalmazó táblázat. Tipikus (legfontosabb) mezők:

  • Célhálózat
  • Netmask
  • Kimenő interface
  • Következő hop
  • Metrika

 

Forgalomirányított protokoll (routed protocol):

• Olyan hálózati réteghez kötődő általános adatszállító protokoll, melyet a forgalomirányító (router) irányítani képes (pl. IP, IPX).

Forgalomirányítási protokoll (routing protocol):

• A forgalomirányítási táblázat(ok) felépítéséhez szükséges információk továbbítását (routerek közötti cseréjét) leíró protokoll (pl. RIP, OSPF, BGP).

Forgalomirányító protokollok csoportosítása:

Tartományon belüli (RIP, OSPF)

Tartományközi protokollok (BGP)

RIP

A RIP a Routing Information Protocol rövidítése. Kisméretű és közepes méretű hálózaton belüli útvonal választási információk cseréjére szolgáló protokoll. Távolság vektor alapú algoritmus

A forgalomirányítás megvalósítási lehetőségei a kis-és közepes méretű hálózatokban.

IP - Forgalomirányítás