Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Arany János Balladai Költészete

2018.06.18

Ballada:

Arany János egykori barátja, szerint a ballada egy „Tragédia dalban elbeszélve”. Ez Arany műveire nagyon is jellemző volt. A szabadságharc veresége után a költő, 1851-ban Nagykőrösön tanári állást fogadott el és ezekben az időben kezdte el írnia híresebb balladáit, amit később világirodalmi szintre emelkedett, abban az időben, amikor még nagyon is kevesen hallottak-e műfajról. A műballadák a romantika korában váltak ismerté, hisz ekkor vált népszerűvé a műfajok keverése. Bár a kortársírok közül többen is próbálkoztak a műfajjal, köztük Vörösmarty, Kölcsey, ám mindegyikőjüket felülmúlta.

Jellemzői:

- Tragédia dalban elmesélve

- Erkölcsi norma megfogalmazása

- 3 nagy műnemet egyesíti (Epika, líra, dráma)

- Dráma: párbeszédes előadásmód; tömörség

- Líra: érzelmek, szenvedélyek motiválják a szereplőket; verses elemek dal

- Epika: (tragikus) történet; szaggatott előadásmód; balladai homály; időbeli-, térbeli- kihagyások, váltás

Cselekmény szerint 3 csoportba osztjuk:

- Történelmi balladák: Cselekményét múltbéli történelmi esemény adja. Pld.: A walesi bárdok, Szondi két apródja

- Népi balladák: Témáját a nép életéből és a kisebbség hiedelem világából merít. Pld.: Tetemre hívás

- Lélektani Ballada: Középpontjában a bűn és bűnhődés áll. Pld.: Ágnes asszony

Szerkezeti megoldás szerint:

- Egyszólamú ballada: Cselekmény előre haladó egy szálon fut, pl.: A walesi bárdok

- Többszólamú ballada: Cselekmény két vagy több szálon fut, párbeszédes, pl.: Szondi két apródja

- Egyszólamú ballada, de körkörös szerkezetű balladák – a befejezésben a kezdő képsor visszatér, pld.: Ágnes asszony

Szondi két apródja:

Arany János legismertebb történelmi balladája, melyet a Nagykőrősön írt tanársága idején még 1956-ban. A szabadságharc bukása hatalmas fájdalmat hagyott a költő szívében. A ballada megegyező története mesél el, mint „A walesi bárdokban”, ahol az elnyomottak nem hajlandóak felnézni az uralkodóra elnyomóra, és ez által meghalnak. Arany ezzel a művel tiltakozik az Osztrák uralkodó ellen. A költemény műfaja ballada és azon belül is többszólamú csoportba tartozik.

Az I. szakaszba az 1.-2. versszak tagolható. Ebből a két versszakból megtudjuk, hogy az egykori Drégely vára egy harc eredménye képen romossá vált, szemben vele a másik hegytetőn egy hadi zászló látható. „Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,/Tetején lobogós hadi kopja.” A sír mellett két férfi térdel, kezükben lanttal, a völgyben pedig az ellenség győzelmi ünnepe folyik.

A II. szakasz a 3. versszaktól a vers végéig tart. Ettől kezdve a páratlan versszakok főszereplője a török sereg illetve a törökök hírnökei, a páros versszakok pedig a magyar seregről illetve a két dalnokról szólnak. Miután a török hadvezér a hőskapitányt és katonáit megölette, azt várja Szondi György két apródjától, hogy az ő dicsőségére és szórakoztatására énekeljenek. „Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért, Odaillőt egy huri nyakra!”. Aki ígéretekkel akarja őket a török táborba csalogatni, de azok, hajthatatlanok maradnak. A II. szakaszon belül az 5. versszaktól a múlt kap főszerepet, a csata jelenetét meséli el a költő a két dalnok segítségével. Innentől végig párbeszédekben bontakozik ki a ballada cselekménye.

A 6. versszakban Ali hírnöke szólal meg, arra kéri az ifjakat, hogy ne sirassák tovább Szondit, jöjjenek inkább a törökök táborába.
A 7. versszakban Szondi szólal meg. Alinak üzeni, hogy, hogy nem adja meg magát. 
A 8. versszakban ismét a hírnök szavait halljuk, aki a lakoma leírásával próbálja átcsábítani a dalnokokat. A következő versszaktól megtudjuk, hogy Szondi nem adta meg magát, ezért a törökök támadást indítottak a vár ellen. 
A 10. versszakban ismét a hírnök szólal meg, újabb érvvel akarja lecsalogatni a völgybe az apródokat. 
A 11. versszakban ismét a dalnokok története folytatódik, megtudjuk, hogy Szondi inkább elpusztította minden kincsét és lovait, nehogy a törökök kezére kerüljenek. 
A 12. versszakban a hírnök már egyre türelmetlenebb, és arra kéri a dalnokokat, hogy ma Ali dicsőségét zengjék Szondié helyett. A következő versszakban az apródok saját sorsukról énekelnek, és ismét Szondit dicsőítik. 
A 14. versszakban a hírnök saját szavaival folytatja a történetet, szerinte Alihoz küldte Szondi az apródokat, hogy a továbbiakban őt szolgálják. A hírnök szavai nem zavarják meg a dalnokok történetmesélését, továbbra is Szondi hősiességét zengik. 
A ballada egyik legérdekesebb pontja a 16. versszak. Itt fut össze a cselekmény két szála: Ali küldönce az apródok szavainak hatására maga is önkéntelenül dicsőíti Szondit. Ő is látta, ahogy ágyútól eltalálva is küzdött az utolsó leheletéig. Ugyanerről szól az apródok éneke is a 17. versszakban. Szondit apródjai és ellensége is egyaránt hősnek tartják. 
A 18. versszakban a hírnök már dühösen szól a dalnokokra. Szavai fenyegetésbe csapnak át: vesszőzés, börtön várja őket, ha nem mennek Alihoz szépszerével. Az utolsó versszakban átkot mondanak a dalnokok arra, aki megölte Szondit és kérik az Istent, hogy ne irgalmazzon meg a gyilkosnak. 
Balladai homály övezi a költeményt, mely megvédte a költőt a politikai támadásoktól, de olvasóik megértették üzenetét: A költő nem alkuszik a magyar nép zsarnokaival.