Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Cegléd az alföld kapuja

2018.06.19

 

 

(a tisza és az alföld megjelenése a magyar költészetben, 3 vers)

 

A Tisza és az Alföld megjelenése a magyar költészetben

Ady Endre – A Hortobágy poétája:

A vers Ady „Új versek” kötetébe tartozik. Erre a műre az ellentétekre épülő szerkesztésmód a jellemző.

A címben a „poéta” szó egy régies szó, jelentése: költő.

A vers első három versszaka bemutatja ennek a költőnek az alakját, a főnevek és melléknevek azt sejtetik, hogy egy gazdag lelki életet élő, érzékeny emberről van szó.

A vers utolsó versszaka pedig a magányosságot és erkölcstelen, érzéketlen környezetét mutatja be.

A csorda szó egy szimbólum, ami a negatív környezetét és a negatív népet jelképezi, aminek bemutatását negatív melléknevekkel erősíti a költő.

A fiúhoz kapcsolatos szavak pozitív, érzelmileg gazdag kifejezések (csordanép, szent dalnok), ezek az ő lelki kifinomultságára utalnak.

A versből kiderül az is, hogy a fiú, vagy művész tragikus sorsú.

E/3-ban beszél magáról, ez önmegszólítás.

„Kúnfajta”- nem teljesen magyar, elüt a többiektől.

Vágyai akadályba ütköznek

Jelzőhalmozás: indulatok érzékeltetése

A műveletlenségben elveszett a dal.

Petőfi Sándor – Az alföld:

Az alföld című vers vallomás a szülőföld szépségéről és szeretetéről.

 

Szerkezete:

  • 1-2. versszak:

A kétféle tájideál szembeállításával indít. (Ez Petőfi egyik leglendületesebb verskezdete). Nagy érzelmi telítettségű felkiáltással indít (Mit nekem…). Elismeréssel adózik a vadregényes tájnak, a zordon hegyvidéknek. (Fenn). De ezzel szembeállítja a rónát, az alföldi sík vidéket. (lenn). Ezt csodálja és szereti is.

A sas-metafora a romantika egyik legismertebb motívuma: a fenséget, a végtelen magasságot, az élet kicsinyességitől való merész elszakadás s a szabadság képzetét egyszerre hordozza. A teljes metaforában (börtönéből szabadult sas lelkem). Petőfi ezzel a madárral azonosul.

  • 3. versszak:

Itt kezdődik az alföld leírása – többféle perspektívából mutatja meg a költő. A sas távlatából fölülről kezdi az alföld leírását. A rónák végtelenje fülé szállva végigszemléli a Duna-Tisza közét. Nemcsak ő szereti ezt a tájat, de ez a szeretet kölcsönös (mosolyogva néz rám…).

  • 4-10. versszak:

Lefelé közeledik, majd leér a földre, s itt apró életképek sorában mindent szemügyre vesz a legnagyobbtól a legkisebbig. (jellegzetes növény- és állatvilág)

  • a delelő gulyát a gémes kúttal,
  • a nyargaló ménest a csikóssal hangutánzó, hangfestő szavakkal hallatja is;
  • a tanyák közelében a megművelt földeket – búzamezők (színek: sárga, smaragd, zöld);
  • a tanyák szomszédságában a tavat a vadludakkal, a nádast;
  • a csárdát a betyárral,
  • végül az apró homoki állatokat és növényeket.
  • 11. versszak:

Tekintete ismét távolodik – ezúttal a horizont felé: messze, homály, ködoszlop, távoli, halvány…;

A látkör kitágul: A végtelen illúzióját kelti.

  • 12. versszak:

Az első két vetsszakban elkezdett vallomás tér vissza: Megfogalmazza kötődését az alföldhöz.

Ez jelenti az egész életet számára (születés/bölcső; halál/szemfödél) – a Szózat motívumvilágát idézi.

Juhász Gyula – Tiszai csönd:

                A hét című lapban jelent meg 1910 őszén. Ez Kis József lapja, konzervatív, de népszerű.

Balladaszerű, szomorú vers. A természeti képeket és a tanyát megszemélyesíti, ezáltal válik művészileg magasabb fokúvá. Hangulatilag erősen domináló vers. Sok az áthajlás.

Barna pókot azonosítja az estével, az est, a közelgő éjszaka benyomásának képe.

Rengeteg zenei elem van a versben. Zeneiséget sugalló kifejezések pl. „távol harmonika szól”, „tücsök ciripelése” (ez is zene, csak halkabb zene), „néma társatok” (éppen a hang, a zene hiánya okozza), „hívó távolok” (amennyiben üzenetjellegű: csönddel, halksággal, de mégis reménnyel, sokat ígérően).

A rímek is zenei elemek. Andalító rímei vannak (páros rímek). Lüktető ritmusa a viszonylag hosszú sorokban is kifejeződik. És nemcsak páros rím, hanem egy más rímfajta, a betűrím is megjelenik benne: „Hallgatják halkan a harmonikát” (még alliterál is).

A vers belső tere: szavakkal, irányokkal, belső képekkel dolgozik. Széles ez a tér: a távoli nagy égbolt és lenn a közelben a hajók. A pók (az est) és a tücsök a két ellenpólus. A tücsök ciripelése hangosabb.

Személytelenség jellemzi a verset: ő van itt egyedül személyként, ő lát mindent, ő fordul körbe. Éppen ezért magányos. Kényszerű magány ez, kényszerű ez az ittlét, és ez bánatot okoz neki.

  • Tiszai hajók: mozdulatlanság, a tiszai hajók társukként önmagára gondol.
  • Ellentét: „felel rá csöndben” – paradoxon
  • Megszemélyesítés: „ballag a hold” – este
  • Megszemélyesítés: „tüzeket raknak az égi tanyák”
  • Égi tanyák (csillagok): hiányos metafóra
  • Harmonika: visszatérő motívum
  • Magány megjelenése: „Magam a parton egymagam vagyok”
  • Helyszín jelölő: Tisza, csend: magány
  • Elégikus hangnemű vers
  • Alliteráció (betűrím): „hallgatják halkan a harmonikát”
  • Első 4 versszak: tájleíró, a tájat mutatja be
  • Utolsó 2 versszak: költő magánya jelenik meg
  • Kikötés: hajótoposz, víztoposz, hazaérés
  • Párosrím, dalszerű
  • Álmodók: hajó + lírai én = metafora