Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

József Attila költői pályaképe

2018.06.18

 

József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban. Apja szappanfőző munkás volt, aki hamar elhagyta családját. Az egyedül maradt anyának mindent meg kellett tennie, hogy magát, két lányát (Etus és Jolán, aki idősebb) és fiát (Attila) ellássa.

A két kisebb gyereket, Etust és Attilát állami gondozásba adta: Öcsödre kerültek nevelőszülőkhöz. A kisfiút itt még a nevétől is megfosztották – mivel az Attila nevet nem ismerték – Attilából Pista lett. Szeretetet nem kapott. Ez meghatározta egész jellemét: barátságban, szerelemben ragaszkodó, szorongóvá vált. Tizennégy esztendős volt, amikor meghalt édesanyja, és sógora, Makai Ödön vette pártfogásába. Az ő segítségével lehetett József Attilából diák, és ismerhette meg az értelmiségi életformát. József Attila a makói gimnáziumi évek alatt tanár-barátokra talált, Juhász Gyula volt az, aki segítségével 1922. az évében jelent meg első veres kötete A szépség koldusa címmel, és verseit már ekkor publikálta a Nyugatban is. A gimnáziumban nyelveket is tanult. 1924-ben beiratkozott a szegedi egyetem francia-magyar-filozófia  szakára, kitűnő félévi vizsgát tett. Majd elkeseredésében megírta a Tiszta szívvel című verset, „ ha kell embert is ölök”  sorért Horger Antal elbocsájtotta.  Ez kihatott egész életére. Hatvany Lajos karolta föl (akárcsak Adyt).

 

Tiszta szívvel (1925)

 

A verset először a Szeged c. lep közölte 1925. március 25-én. József Attila valóban húszéves ekkor. A vers hangulata ellentétes érzelmeket váltott ki: Babits beválasztotta antológiájába, de Horger Antal, a szegedi egyetem professzora megfenyegette a költőt, hogy ilyen felfogással – amíg ő megvan – soha nem lesz középiskolai tanár.

A vers első hat sora csupa tagadás, a legelemibb létszükségletek hiányának felsorolása. A tagadószók és birtokos személyragok “m”-jei között óriási szakadék húzódik meg. Egyetlen cselekvést jelentő ige található itt – igaz tagadva és súlyos nyelvtani hibával: nem eszek. A következő hat sorban a költő az egyetlen megoldáshoz, az ördöggel való szövetséghez jut el. A lezáró szakasz egész kis ballada: a lehetséges gyilkos halálát villantja fel – a betyársorsot és Villon szellemét idézi.

Az emberből áradó szeretet hatja át a végsőkig elkeseredett Tiszta szívvelt. A költemény soronként kétütemű hetesekből építkezik, s az éles metszetek szinte önmagukban is fenyegetőek és könyörgőek, de keményen megtartják a verset. A formában is feszültséget, ellentmondást fedezhetünk fel. A költőből összesűrűsödve, csomóban szakad ki a fájdalom. Erre a korszakra jellemző még az édesanyja utáni vágyakozás, az önsanyargató, gondoskodó és kiszolgáltatott „mama”. Egész életében elkíséri édesanyja hiánya, később is ír hozzá verseket.

 

Külvárosi éj (1932)

 

A sötétség a némaság verse. Egyszerre tájleíró és a sötétedést bemutató verset ígér az indítás. A társadalom és az egyén léte pihen éjszaka, mégis megmutatkoznak a különböző magatartásformák: az egyik ember kikapcsolódik a másik végzi a munkáját, hogy a rend fennálljon (rendőr), a harmadik azért, hogy megváltozzon (elvtárs). Sokan alszanak, de alvás is sokféle lehet:

- Kocsmáros csak szundít álomtalanul

-A szövőnőnek „mogorván” szőtt „omló álmai” vannak –álmuk nem lehet igazán szép

-A vasöntő a jövőt, a piros kisdedet álmodja meg – forradalmi látomás

Az otthontól jut el a gyárakig, ahol bemutatja az ott dolgozók helyzetét, a munkások hamarabb halnak, a halál tartó robot lesz jellemző.

Fontossá válik a csönd motívuma. Amikor minden és mindenki alszik, nagyobb a csönd, s mind a zajok és zörejek hatása félelmetes lehet. A teljes csönd a halál birodalma, melyet a vonatfütty, valamint a macska és az éjjeli őr megjelenése tör meg.

Egy másik jellegzetes motívum a víz, az ÁRAMLÁS. A nedvesség, nyirkosság képzete a szegénység, a kifosztottság motívumához kapcsolódik.

A vers utolsó harmadában mindenütt a mozdulni akaró és a mozdulatlanság képeire bukkanunk. A vízképzettel párhuzamosan bontakozik ki. A vas motívumára utal a munkásságra, a nehéziparra, a vasból készült munkaeszközökre, a szívós munkára. Az eszközök felsorolásából érezhető, hogy egy forradalom tudná megváltoztatni a fennálló helyzetet

 

Ars poetica

 

A cím jelzi, hogy költői hitvallást fogalmaz meg. Ez a vers is a Szép Szó folyóiratban jelent meg 1937-ben. A költő sok elődjéhez hasonlóan fontosnak tartja az ars poetica megfogalmazását. Visszatekintés, de egyben előremutató programot is tartalmaz ez a vers. Műfaja óda. A költő a művészet elméleti kérdéseit érintve céljaként a valóság ábrázolását jelöli meg. Szembefordul az öncélú formalizmussal, de ezt bravúros formai megoldással teszi. Dallamos, játékos formában fogalmaz meg súlyos, komoly mondanivalót. Megfogalmazza költői, emberi programját, nem hajlandó a megalkuvásra, komoly, az igazság kimondása a célja, teljességre törekszik, a szellemi igényesség vezeti, a vers végén a jövőbe tekintve optimista hangon szól a költői utóéletéről, s hisz abban, hogy az emberek előtt nagy lehetőségek állnak, a képzelet, az értelem és az érzelem együttesen váltja valóra az emberek szebb jövővel kapcsolatos álmait.