Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2018.06.18

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Kosztolányi Dezső: 
A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban írta meg. Az édes Anna egyértelmű kritikai és közönségsikere oldotta azt a feszült és ellenséges légkört, mely az írót a húszas években körülvette. Támogatta az őszirózsás forradalmat, de kezdettől fogva elhatárolódott a Tanácsköztársaságtól. A 20-as évek elején a zavaros belpolitikai helyzet, az őt ért támadások és Trianon miatt, mely számára személyes családi tragédia, teljesen elfordul a politikától. Művészetét ellentmondásosan ítélik meg, például Ady már első kötete után erősen bírálja, mert Kosztolányi „homo aesteticus” azaz a művészet embere és a l’arte pur l’arte elvet vallja. Ő a szépségért és a művészetért ír, nem hisz benne, hogy a művészetnek társadalomformáló szerepe van, míg Ady költészetét a messianizmus jellemzi, ő közéleti szerepet is szán neki. Prózájára jellemző, hogy regényeket csak a 20-as évek első felében ír, míg kisebb terjedelmű epikai műveket mindegyik alkotói korszakában jelentet meg. 
Édes Anna: 
Az Édes Anna címe szerelmi történetet ígér, a regény fő témája azonban az emberi kiszolgáltatottság. Édes Anna, a regény címszereplője látszólag a tökéletes cseléd mintája. A 20 fejezetből álló regényben a főhős, Anna késleltetve, csak a 6. fejezetben jelenik meg. Ekkor fogadja szolgálatába Vizy Kornél felesége, aki mindig egy tökéletes cselédről álmodott. Az 1. és a 20. fejezet keretként foglalja magába a cselekményt. Az 1. fejezet a Tanácsköztársaság bukásának gúnyos bemutatásával kezdődik: Kun Béla a szóbeszéd szerint számtalan kincset rabolva repülőgépen hagyja el az országot. Visszaáll a keresztény úri Magyarország értékrendje. Kosztolányi mindkét társadalmi rendről gúnyos képet fest. A 20. fejezetben megjelenik az író, Kosztolányi is, akiről az a vélemény járja, hogy mindkét társadalmi rendszert kiszolgálta. A keret azt sugallja, hogy a történelmi események éppúgy zavarosak és megítélhetetlenek, mint az egyén cselekedetei. Édes Anna története ebbe a keretbe ágyazódik. Anna Vizyéknél úgy jelenik meg, mintha csak egy portéka lenne a vásáron. Vizyné elkéri cselédkönyvét, amelyben ez áll: Születési év: 1900. Anna a századdal egyidős, sorsa a XX. századi emberek életét is jelképezi. 
A regény egy cselédlány kettős gyilkosságát meséli el. Eközben megjelenik a szociológiai szempont is, az úr és szolga viszony, mely mindkét fél számára elembertelenítő. A mű egyik legfontosabb rétege a lélektani bemutatás, amely Anna gyilkosságának motivációit tárja fel. Anna addig tökéletes cseléd, amíg gépként működik. Az első nyilvános üzemzavar a Vita a piskótáról, az irgalomról és az egyenlőségről című fejezetben támad. Vizyné vendégeivel a cselédekről diskurál, majd bemutatja nekik Annát. Leereszkedően megkínálja két szelet piskótával, amit a lány visszautasít azzal, hogy nem szereti. Az egyik vendég Anna távozása után kifejti, hogy a cselédek más lények, mint a rendes emberek. Természetes állapotuk, hogy szolgáljanak, soha nem is akarnak egyenlők, lenni uraikkal. A vitába az öreg orvos, Moviszter, az író szócsöve is beleszól: 
A cselédek, kérem, nem is merik szeretni azt, amit szeretnek. Hát elhitetik magukkal, hogy nem jó az, ami jó. Így védekeznek. Talán az ellen, hogy túlontúl sokat szenvedjenek. Mit megkívánni olyat, ami úgysem lehet az övék? Igazuk is van. Különben nem tudnának élni. Moviszter mondja ki a gyilkosság után a bíróságon Anna érthetetlen tettének valódi okát is: Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül. 
A regényben egyedül Moviszter doktor képviseli a legfőbb értéket, a részvétet és a keresztényi szeretetet. Ugyanakkor azt is tudja, hogy nem lehet és nem is szabad semmilyen eszmét megvalósítani a földön, mert torzzá válik. Az öreg orvos passzív humanizmusa így békíti ki a homo moralis és a homo aestheticus vitáját. 
A regény mottója egy temetési szertartás latin nyelvű szövege. A halotti ima Kosztolányi kései költészetének alaphangját előlegezi meg: a minden ember iránt érzett egyetemes részvétet.