Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Örkény István – Tóth

2018.06.19

 

 

(dráma, groteszk ismertetése, szereplők jellemzése, hogyan mutatja be, filmbeni megjelenés)

 

Örkény István élete

Örkény (1912-1979) már a húszas éveiben a barátaival karöltve folyóiratot adott ki. A pályakezdő író első jelentős írásán (Tengertánc) József Attilával vitázhatott. Túlélte a II. világháborút, a hadifogságot, hazaértekor bontakozott ki írói pályája. A hatvanas évektől kezdve újra kísérletezgetni kezdett a stílusokkal. Érdeklődése a groteszk felé irányítja, mikor a Nászutasok a légypapíron írásait papírra vetette. Ebben a kötetben látott napvilágot a Tóték című kisregénye Az egyperces novellái, és a Tóték című mű hozta meg Örkény számára a széles körű ismertséget.

Groteszknek nevezzük azt a formát, amely szélsőségesen ellentétes elemek egybefonása által kelt egyszerre komikus és riasztó hatást. Groteszk benyomást kelt tehát a borzalom és a nevetséges, a fenséges és az alantas motívumok keveredése vagy az aprólékos, naturalisztikus ábrázolás, valamint a fantasztikus, misztikus, látomásos elemek egysége is.

 

Tóték

A Tótékban is ilyen groteszk szemlélet és ábrázolásmód található. Eredetileg regény volt, amiből drámát írt. A szereplők mindegyike tipikus kisember. A második világháborúban játszódik, de nem a fronton, hanem a hátországban. A front világa is megjelenik a műben, de csak a hírekből ismerjük meg.

Egy idilli napon Tótékhoz megérkezik a fiuk felettese, hogy kipihenje a háború szörnyűségeit. A család próbál az őrnagy kedvében járni, de nem várt érzelmeket kelt bennük. Az őrnagy egy degenerált, ideges alak, aki parancsoláshoz szokott. Ez éles ellentétben áll a családfő nyugodt személyiségével. Tót Lajos, a családfő mátraszentannai tűzoltóparancsnok a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe. Az őrnagyhoz való alkalmazkodás közben a család, s főként a családfő elveszíti egyéniségét. A mű fontos szereplője a bolond postás, aki csak a jó híreket adja át a címzetteknek. Tót Gyula, az egykori tanító, a fronton harcoló fiuk halálhírét nem viszi el a családnak, s ezzel fokozza az olvasó izgalmát, hiszen így a Tót család minden igyekezete a fiuk érdekében feleslegessé válik. Az őrnagy eleinte még aludni sem tud, majd „felfedezi” a dobozolást, s ezzel megváltozik mindegyikük élete. Éjjel-nappal csak dobozolnak, s ezzel Tóték egyre jobban feladják énjüket. Az őrnagy különösképp Tótot alázza meg. Dobozolás közben megtiltja neki, hogy gondolkozzon, de ugyanakkor ő maga készteti gondolkodásra. Tót nem bírja tovább idegileg, elmenekül, megszökik, bolondnak tetteti magát, hogy kiélhesse természetes énjét. Először a papnál rejtőzik el, majd a WC-ben. A feleség Mariska és a lány Ágika akaratlanul is az őrnagy kezére játszik, hogy így védjék a fronton szolgáló fiút. A feleség állandóan letöri Tót lázadási kísérleteit. Mikor az őrnagy elmegy, Tóték fellélegeznek, s remélik, hogy minden úgy lesz, mint „régen”. Az őrnagy visszatérésével Tót már nem bír megbirkózni, s feldarabolja négyfelé a dobozoláshoz használt margóvágóval. A mű groteszk módon mutatja be a két egyéniség egymáshoz való viszonyát. Az őrnagy egy lelkileg beteg ember, Tót csendes, visszafogott, mégis köztiszteletben álló személyiség. Kettejük találkozása a hátországban, mégis a háborúnak köszönhetően sorsszerű és sejteti a bizarr végkifejletet. A postás megfordíthatná az őrnagy és Tóték sorsát, de jóindulatú együgyűségből nem teszi. Az abszurditás és a kiszolgáltatottság nem csak a főszereplők életében van jelen. Valóban groteszk és abszurd, az elmebeteg nemzetközi hírű elmeorvos és a 7 éve síró rákkutató. Az elmeorvos jelentősége, hogy ő mondja ki azt, hogy mindenki megbolondult ebben a szörnyű korban és ez is a legmegfelelőbb magatartásforma az idő átvészelésére. A műből látható, hogy a zsarnok és az áldozat egymástól függenek, hiszen az áldozat maga fogadja el a zsarnokságot. Örkényre jellemzően nem mond ítéletet, nem értékeli a szereplőket, az eseményeket, ezt a feladatot az olvasóra hagyja.

Röviden: A keleti fronton harcoló katona szülei igyekeznek mindenben kedvében járni az őrnagynak, akinek a fiú ajánlotta vendéglátóul mátraszentannai családját. A fiú elesik, ám a szülők nem szereznek tudomást róla, és a rigolyás tisztnek minden kívánságát teljesítik. A tiszt egy pszichopata, és idővel a békés család élete horrorrá válik, míg végül az apa vágógéppel feldarabolja a tisztet.

Szereplők jellemzése:

  • Őrnagy:

A mú eléjén két őrnagy jelenik meg, egy magas valóban őrnagy alkatú férfi illetve egy alacsony, összeesett, lelkileg károsodott ember. Torz személyiség, üldözési mániája van. Eldeformálódott személyisége képtelen alkalmazkodni a civil élethez

  • Tóték:

Az áldozat, a szolgalelkűség torz képei, kiszolgálják az őrnagy abnormális viselkedését, amibe az ő személyiségük is beletorzul. A kialakult helyzetért ők felelősek. Az őrnagy nem viselkedik zsarnoki módon, Tóték csinálnak belőle zsarnokot a túlzásba vett kiszolgálással. A hatalom és az áldozat bonyolult kapcsolatát mutatja be Örkény a kettő egymást feltételezi. Tóth lázadása a mű végén rendkívül groteszk, túl későn következik be, és mutatja, hogy egy eltorzult személyiség ha fel is lázad akkor is csupán groteszk, torz lázadásra képes.