Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Szophoklész – Antigoné

2018.06.19

 

 

(konfliktusos dráma,, antigoné – kreoné)

 

Antigoné

A dráma a 3 műnem egyike, melyben az eseményeket, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből, monológjaiból ismerhetjük meg. A drámai cselekmény jelen időben zajlik, az úgynevezett alapszituációból bontakozik ki, mely a hősöket mindig cselekvésre készteti. Általában színpadra szánszák. Mindig valamilyen konfliktus áll a mű középpontjában. Műfajai a tragédia (nagy értékveszteség) és a komédia.

3-mas egység a jellemző:

  • Egy színhely van, más színhelyekről csak mesélnek.
  • A mű egy nap alatt játszódik le, a múltra a párbeszédekben utalnak.
  • Egy eseményről szól.

A cselekmény egy szálon fut. A kardal is fontos a műben, kettős szerepe van: elválaszt és összeköt. A sorsnak is nagyon fontos szerepe van: az emberi sorsot az istenek szabják ki, és a sors meghatározza az emberi életet.

Témája: Az Antigoné című mű a thébai mondakör egyik eleme. Két értékrend összeütközéséről szól. A konfliktus Eteoklész és Polüneikész halála miatt kezdődik. Eteoklész és Polüneikész Oidipusz király fiai, akik egymás ellen harcoltak és egymás keze által haltak meg. Polüneikész volt az, aki a hazája ellen harcolt, ezért Kreón megtiltotta, hogy eltemessék, de Antigoné a király parancsa ellenére eltemeti testvérét. Ahhoz hogy megértsük az Antigoné-t, ismernünk kell Oidipusz király történetét, a thébai mondakört.

Szerkezete:

  • Expozíció, alapszituáció:

Antigoné és Iszméné testvérei meghalnak. Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye – a halottat mindenképp el kell temetni – és a királyi törvény. Kreón parancsa aaz, hogy Polüneikészt tilos eltemetni. Antigoné a király parancsa ellenére el akarja temetni testvérét, de Iszméné Kreón törvénye mellett áll, de Antigoné hajthatatlan.

  • Bonyodalom:

Antigoné mégis eltemeti a halott testvérét. Kreón lelkében felerősödnek az indulatok, amiért megszegték a törvényeit, ezzel együtt megsértették a hiúságát és a büszkeségét, ezért a belső harc bosszúra sarkallja. Ekkor még azt hiszi, hogy egy merész férfi a bűnös, de később Antigoné lelepleződik.

  • Válság, cselekmény kibontakozása:

Több késleltető elemmel. Antigonét Kreón elé viszik. A két főszereplő érvei összecsapnak, Antigoné mégis büszkén vállalja a tettét. Iszméné bűnrészességet akar vállalni, de Antigoné ezt nem engedi. Eközben megjelenik Haimón, Kreón fia, Antigoné vőlegénye, aki érvekkel próbálja apját, hogy hagyjon fel őrült tervével, hiszen a város nemhogy elítéli, de dicsőíti Antigonét az istenes tettéért. Kreón viszont egyre önzőbbé válik, érvei csupán személyes jellegűek. Antigonét sziklabörtönbe záratja.

  • Sorsfordulat, tetőpont:

Megjelenik a vak jós, Teiresziász, és kéri Kreónt, hogy tegye jóvá tévedését, ne makacskodjon tovább, de Kreón összeesküvésre gyanakszik, nem hallgat a jósra, sőt durván sértegetni kezdi. A vitában a vérig sértett jós megvetéssel fordul el a királytól, de előtte elmondja baljós szavait, miszerint Kreón a halottakért váltságul a fiával fog fizetni, és a házát hamarosan férfiak és nők sírása tölti be. Kreón e szavak hatására összetörik, bizonytalan lesz, és kétségbeesve kér tanácsot a karvezetőtől, aki gyors cselekvésre ösztönzi. Azt tanácsolja neki, hogy engedje szabadon Antigonét és temesse el Polüneikészt. Kreón visszavonja korábbi parancsait és megkísérli visszafordítani a helyzetet.

  • Végkifejlet, katasztrófa:

Bár Kreón felismeri hibáit és megbánja tetteit, a helyzetet már nem tudja visszafordítani, minden késő. Antigoné, Haimón és Euridiké öngyilkos lesz. Kreónt az istenek élettel büntetik,

bár ő a saját halálát kívánja. Teljesen összeomlik és hatalmas bűntudata lesz, de összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.

 

Fő konfliktusok:

  • Antigoné – Kreón:

A fő konfliktus, vagyis az alapkonfliktus Antigoné és Kreón között van.

Két értékrend összeütközése teremti a konfliktust. Kreón szerint Polüneikész hazaáruló, és mivel úgy gondolja, hogy övé minden hatalom, megtiltja, hogy eltemessék. Szerinte Eteoklész tisztességet érdemel, de Polüneikészt ellenségnek tekinti. „A jónak rossznak egy a jussa nem lehet.” Antigoné szerint viszont az isteni törvényt még a király sem változtathatja meg, így a végső tisztelet mindenkinek kijár. Szerinte testvért eltemetni szégyen nem lehet, ezért büszkén vállalja tettét. „Az én vezérem a szeretet, s nem a gyűlölet.”

  • Antigoné – Iszméné:

Antigoné és Iszméné között is konfliktus keletkezik, hiszen Iszméné inkább Kreón mellett áll, fejet hajt a zsarnok előtt, bár nem ért egyet vele. Iszméné félti a saját bőrét, és Antigonét is próbálja lebeszélni arról, hogy a király parancsát megszegje. Antigoné viszont hajthatatlan, Iszménére nem hallgat, és haragszik is rá egy kicsit, amiért ő nem akar kiállni Polüneikész mellett.