Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Tóth Krisztina - Frizbi összehasonlítás Elbocsátó szép üzenettel

2018.06.19

 

 

(szakítás megjelenése)

 

Frizbi és Elbocsátó szép üzenet

Tóth Krisztina, mint egyik kortárs költőnk Frizbi című verse a szakításról szól, csakúgy mint Ady Endre Elbocsátó szép üzenet című műve, melyet akkori szerelméhez, Lédához írt.

A két vers szerkezetben eltér egymástól, Tóth Krisztina verse rövid, lényegretörő, határozott, míg Ady verse hosszabb, részletesebb, 5 versszakból áll.

A frizbi egy szimbólum Tóth Krisztina versében, hiszen többször is megjelenik, mindig más-más jelentéssel. A vers címéből mindenki egy játékra gondol. A versben történik utalás is a címre.

Tóth krisztina versében a szakítás nem azonnal jelenik meg, mert a vers elején még csak az összeköltözés pillanatáról olvashatunk, ellentétben Ady versével, ahol rögtön a vers második sorában megjelenik.

A frizbiben megjelenik két idősík is: a múlt és a jelen. A múlt a vers elején jelenik meg, a kapcsolat kezdetét, az összeköltözést jelenti, a jelen pedig a kapcsolat végét. A nő sír, a férfi elmegy. A versben a költő a múltat és a jelent hasonlítja egymáshoz, így ez a vers idő és értékszembesítő vers.

A múlt bemutatása után a versben találhatunk egy részt, a tányérral frizbizést, mely vitára utal, tehát összevesztek szerelmével. Ez után jelenik meg ebben a versben a szakítás:

                „mikor a lépcsőn sírtam, vissza-

jössz-e? (becsomagolva álltál),”

Az elrepült szó is a kapcsolat végét, és az idő múlását jelképezi.

Jó dobás volt – jó próbálkozás volt

 

Ady verse tulajdonképpen egy kegyetlen, szakító vers, amellyel szerelmük véget ér. Igaztalan költemény, amely nem csak az asszony megtagadása, hanem szakítás magával a szerelemmel is. Ady minden nőben önmagát szerette. Kemény szavakat használ, amelyekkel Lédát megbántja, megalázza. Azt mondja neki, hogyha ő nem lett volna Léda mellett, akkor Léda semmit sem ért volna el, semmire nem vitte volna, azaz Ady nélkül Léda egy senki lenne. Erre tökéletes bizonyíték a vers utolsó két sora:

                „Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak”