Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

1.Földbirtoklás, földhasználat és mezőgazdasági technika a középkorban

2018.07.01

A hűbériség és a jobbágyság jellemzői

 

A jobbágyság

  • A középkori társadalom zömét a földművesek tették ki.
  • A korábbi rabszolgákból, colonusokból és függésbe került szabad parasztokból alakult ki a jogilag egységes jobbágyság.
  • A jobbágy nem tulajdonosa, csak használója volt a földnek, de használati jogától nem lehetett megfosztani és e jogát örökíthette.
  • A birtokos földjének egy része jobbágytelkekre volt felosztva. Kezdetben ezeket évente sorsolták a jobbágycsaládok között, később a telekhatárok állandósultak. A jobbágy használhatta a birtok közös használatban lévő területeit: legeltethetett a közös legelőn, fát gyűjthetett a közös erdőből és vadászhatott ott, a közös tóban, patakban pedig halászhatott.
  • A birtok tulajdonosának terményhányaddal adózott. Ezt a középkor végén már pénzben fizették.
  • A földesúr közvetlen kezelésében lévő allódiumon (majorságon) robottal (munkajáradékkal) is tartozott.
  • A földesúr igazságszolgáltatása alá tartozott.

 

A feudalizmus

  • Az önellátó gazdaság, a kereskedelem visszaesése és a pénzforgalom hiánya a középkorban nem tette lehetővé fizetett hivatalnokok és zsoldos haderő alkalmazását. Az uralkodó kizárólag birtokok adományozásával jutalmazhatta híveit, és a birtokok alapján várhatott el szolgálatot.
  • A nehézlovas, lovagi harcmodor elterjedésével feleslegessé vált a szabad paraszti réteg katonáskodása: a parasztok, hogy a katonáskodás és az adózás kettős terhét elkerüljék, inkább beálltak egy nagyobb birtokos szolgálatába.
  • Az uralkodók, hogy biztosítsák a nehézlovas haderőt, szolgálati birtokokat, benefíciumokat adtak híveiknek. A benefícium elvileg nem volt örökíthető.
  • A benefíciumok a későbbiekben hűbérbirtokká. feudummá alakultak át.
    • A hűbérbirtok (feudum) katonai szolgálattal terhelt, örökíthető földbirtok.
    • Adományozóját hűbérúrnak (seniornak vagy dominusnak), a megadományozottat pedig hűbéresnek (vazallusnak) nevezik. Az adományozást a hűbéri eskü pecsételte meg.
    • A hűbéresek hűbérbirtokuk egy részét továbbadhatták alacsonyabb rangú hű-béreseknek. így jött létre a hűbéri lánc vagy piramis. A legfőbb hűbérúr az uralkodó volt. A hűbéri piramis alján azok a kishűbéresek álltak, akik hűbérbirtoka már csak a saját nehézlovas katonai szolgálatukat tudta biztosítani.
    • A hűbérurak és hűbéreseik alkották a társadalom új rétegét: a lovagságot vagy nemességet. (Ebbe a rétegbe olvadtak be a római birtokosok és a germán fegyveresek is.)
  • A feudalizmus az európai középkor jellemzésére használt fogalom és egyszerre jelent:
  • Egy társadalmi rendszert: a társadalom két fő csoportja a hűbéri lánc nemesi föld- birtokosai, illetve a különböző hűbérbirtokokon élő és parasztként dolgozó jobbágyság.
  • Hadszervezetet: az ország haderejét a hűbérbirtokosok (lovagok) és kíséretük alkotják.
  • Államszervezetet: az uralkodók hűbéreseikre támaszkodva irányították országaikat.

 

Az uradalom és a mezőgazdasági technika

 

Az uradalom 

  • A középkor gazdasági és katonai alapegysége az önellátó nagybirtok, az uradalom volt.
  • Az uradalom biztosította lakóinak ellátását az alapvető szükségleti cikkekkel:
  • A lakók többségét kitevő földművesek terményük egy részének beszolgáltatásával, illetve az uradalom birtokosának használatában lévő földek (allódium) megművelésével, azaz munkajáradékkal (robottal) tartoztak.
  • Az uradalmon éltek kézművesek is, akik elsősorban a szerszámok készítését és javítását végezték.
  • Biztosította a termények feldolgozásához szükséges technikai eszközöket: pl. vízimalom, sörfőzde, kemence.
  • Kizárólag a helyben elő nem állítható áruk beszerzése érdekében kereskedett: sót és fémet, esetleg a birtokos igényeit kielégítő luxuscikkeket vásárolt.
  • Az uradalom védelmet nyújtott a lakóinak:
  • Középpontja egy megerősített hely, a vár volt, ahová támadás esetén menekülni lehetett.
  • A beszolgáltatott termények tartották el az uradalom birtokosát és kíséretét, akik a katonai erőt biztosították.

 

A mezőgazdasági technika fejlődése

  • Északnyugat-Európa csapadékosabb területein kezdetben a legelőváltó vagy talajváltó gazdálkodás terjedt el.
  • A szántóföld csak a megművelhető terület kis részét tette ki. a többin legeltettek.
  • A szántóföld kimerülése után (kb. hatévenként) a megművelhető terület másik részét szántották fel, a kimerült szántó pedig a legelő része lett.
  • A népesség növekedésével elterjedt a csapadékszegény Dél-Európában már korábban alkalmazott kétnyomásos gazdálkodás.
  • A megművelhető terület felét felszántották, a másikat ugaron hagyták, azaz pihentették. Az ugaron legeltettek, így biztosítva a természetes trágyázást.
  • A kővetkező évben a szántóból lett ugar, az ugart pedig felszántották.
  • A népesség további növekedésével terjedt el a háromnyomásos gazdálkodás.
  • A megművelhető föld harmadán ősszel vetettek, harmadán tavasszal, és csak harmadát hagyták meg ugarnak.
  • Az egyes birtokrészeken évente váltogatták a három művelési módot.
  • A nyomásos gazdálkodást a népesség növekedése miatt Nyugat-Európából a 11. században kelet felé kirajzó telepesek, a hospesek terjesztették el.
  • A mezőgazdasági eszközök is fejlődtek a 9-10. században:
  • Megjelent a vasborítású nehézeke, amivel a talajt mélyebben lehetett felszántani, illetve a kötöttebb talajú földek is megművelhetővé váltak.
  • Elterjedt a borona, ami a vetés hatékonyságát növelte.
  • A szügyhám váltotta fel a nyakhámot, ezzel az új fogatolási móddal a lovak nehezebb terhet is képesek voltak elhúzni.