Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

3. A felvilágosult abszolutizmus és a jozefinizmus

2018.07.01

Mária Terézia és II. József uralkodása

 

III. Károlynak (1711-1740) nem volt fiú örököse, ezért még életében el kellett fogadtatnia a birodalomban a leány-ág öröklését. Megalkotta a Pragmatica Sanctio nevű törvényt, melyet el akart fogadtatni a birodalom különböző területeivel. A magyar országgyűlés 1722-23-ban cikkelyezte be jelentős ellenállás nélkül. Ez azért ment ilyen simán, mert a magyar rendek még mindig tartottak a töröktől és ez a szerződés biztonságot nyújtott egy esetleges támadás ellen, továbbá az uralkodó biztosította a nemesi adómentességet és a vallásszabadságot. 1740-ben meghalt III. Károly, a trónt lánya Mária Terézia örökölte.

Apja halála után rögtön kitört az osztrák örökösödési háború, mely 1740-48-ig tartott. II. Frigyes porosz uralkodó hadüzenet nélkül megrohanta Sziléziát, a spanyolok és a franciák pedig a Habsburg területek felosztását tervezték. Mária Terézia a magyar rendekhez fordult, akik 1741-ben a pozsonyi országgyűlésen 60.000 katonát adtak a harcok lezárásához. A háború végén végül is Szilézia porosz kézen maradt, sőt, a hétéves háborúban (1756-63) sem sikerült visszaszerezni.

Mária Terézia a háborúk után nekilátott a birodalom belső rendjének megszervezéséhez. Uralma idején több alkalommal is összehívta az országgyűlést, hiszen katonákra volt szüksége, egészen 1764-ig, mivel innentől abszolutisztikusan irányította az országot. Uralkodási módszerét felvilágosult abszolutizmusnak hívjuk, mert a rendek háttérbeszorításával, rendeleti úton hajtotta végre modernizáló, fejlesztő intézkedéseit.

1754-ben kettős vámhatárt állított fel. Egy külső, merkantilista vámhatár húzódott a birodalom körül, melynek célja az egész birodalom termelésének védelme és piacának biztosítása volt. A másik határt pedig Magyarország köré húzta, amely a cseh és osztrák ipart lendítette fel, valamint lehetővé tette, hogy a magyar mezőgazdasági termékek alacsony vámmal kerüljenek az osztrák piacra. Így Magyarország látta el élelmiszerrel az örökös tartományokat.

1767-ben kiadta az úrbéri rendeletét, amelyben szabályozta és maximálta a jobbágyi terheket. Meghatározta a jobbágytelek nagyságát, az utána fizetett járadékokat és szolgáltatásokat. Mivel így a jobbágy ki tudta fizetni az állami adót, az állam is érdekelt volt a rendelet kiadásában.

Az 1777-es Ratio Educationist valamilyen szinten kötelezővé tette az elemi iskola elvégzését, minek hatására több iskola épült az országban. Ez volt az első alkalom, hogy az állam szabályozta az oktatásügyet, ezelőtt ez az egyház belügyének számított. Katonai főiskolát alapított, létrehozta a Theresiumot (mely egy hivatalnokképző intézet volt), a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetemet áthelyezte Budára, valamint testőrségét magyar nemesifjakkal töltötte fel. Egészségügyi rendeletében pedig szakképzett orvosok és bábák alkalmazását követelte meg.

Annak ellenére, hogy rendeletei a felvilágosodás szellemében íródtak és túlnyomó részben Magyarország számára hasznosak voltak, a nemesség egy része elégedetlen volt, mert ezek az intézkedések a megkérdezésük nélkül történtek.

Mária Terézia után a kalapos király került a trónra, II. József (1780-1790). Nem koronáztatta meg magát, hogy ne kelljen esküt tennie az országgyűlésen és ne kössék a magyar törvények, ezért volt de facto uralkodó.

Rendeletekkel kormányozta a birodalmát, uralkodása idején kb. 6000 rendeletet adott ki. Takarékossági intézkedéseket hozott, lecsökkentette az udvar és a testőrség létszámát és a palota egy részét le is záratta.

Egy nyelvű, szokású és egységes gazdaságú birodalmat akart. Az egy vallásról lemondott és 1781-ben kiadta a Türelmi rendeletet. Kimondta a szabadabb vallásgyakorlást a két nagy protestáns és görögkeleti egyház számára, újra bevezette a placetum regist és megszüntette a pénzküldést Rómába. Egy évvel később 1782-ben megszüntette a szemlélődő szerzetesrendeket (amiket nem talált hasznosnak), és csak a tanító vagy betegápoló rendeket engedte működni.

A német nyelvet tette a hivatalos államigazgatási nyelvvé, az 1784-es Nyelvrendeletben. Ezek után kezdődik majd meg a nyelvújítás Magyarországon.

1785-ös rendeletével megpróbálta megszüntetni a megyerendszert, mivel a megyék így nem tudtak volna ellenállni az intézkedéseinek. 10 kerületre osztotta volna az országot, így nem lett volna megyegyűlés, ahol tiltakozni tudtak volna a nemesek. A kerületek élére királyi biztosokat állíttatott volna. A nemesek viszont passzívan ellenálltak, magyarul beszéltek és díszmagyarban jártak.

Ugyanebben az évben kiadta a Jobbágyrendeletet, mellyel jelentősen javított a jobbágyság életén. Eltörölte a „jobbágy” elnevezést, megvalósította a szabad költözést az örökös jobbágyság megszüntetésével. Lehetőséget adott az önálló hivatásválasztásra, a paraszt foglalkozhatott bármivel, amivel akart, mesterségeket tanulhatott. Ennek köszönhetően kezd majd kialakulni egy új réteg, a honorácior, vagyis a nem nemesi származású értelmiségi.

II. József támogatói a jozefinisták voltak, akik hasznosnak találták a reformjait, mert azt látták, hogy felszámolja a rendiséget, a középkori jogokat. Ilyen volt például Kazinczy Ferenc is.

Az uralkodó utolsó évei háborúkkal teltek a török ellen a Délvidéken, amihez pénzre és katonára volt szüksége és azokat csak a vármegyéktől tudta volna megszerezni.

1790-ben a király halálos beteg lett és belátta, hogy reformjait nem tudta befejezni. Halálos ágyán az összes rendeletét visszavonta, kivéve hármat, az alsópapság jövedelmezéséről szólót, valamint a Türelmi- és Jobbágyrendeletét. Halála után újjáéledtek a megyék, nőtt a nemzeti öntudat és terjedtek a forradalmi eszmék.