Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2018.07.01

1. Az 1848-as forradalom és az áprilisi törvények

Az 1848-as forradalom és az áprilisi törvények

Az 1848. január 12-i palermói megmozdulás Európában alapvető változásokat indított, majd a február 22-én kirobbant párizsi forradalom elindította a „népek tavasza”-ként ismert forradalmi hullámot.

Az utolsó rendi országgyűlést 1847. november 12-én nyitotta meg a király. A politikai erőviszonyoknak megfelelően csupán részeredményeket ért el az ellenzék: reformjavaslatai közül elfogadták az ősiség eltörlését, a háziadó bevezetését, de nem sikerült keresztül vinni a közteherviselés és az örökváltság ügyét. A liberális nemesség egymaga nem tudta megoldani a válságot.

1848. március 1-én Pozsonyba ért a hír a párizsi eseményekről, melynek hatására a liberális Kossuth Lajos újabb támadást indított az abszolutizmus ellen. Március harmadikán újabb felirati javaslattal állt elő az alsótábla ülésén: javasolta például a közteherviselést, jobbágyfelszabadítást, népképviseleti parlamentet, felelős kormányzati rendszert. Az udvar időhúzás taktikáját választotta, a nádort és a helytartót Bécsbe rendelték, így nem volt, aki a felsőház ülését összehívja.

A patthelyzetet a pesti Ellenzéki Kör föllépése hárította el támogatva Kossuth felirati javaslatát. Megszületett a 12 pont (Irinyi József), amely már meghaladta felirati javaslat követeléseit (követelte többek között a cenzúra eltörlését, az évenkénti országgyűlést, a felelős kormányt Pest-Budán, törvény előtti egyenlőséget, közteherviselést, jobbágyfelszabadítást) és a Nemzeti dal (Petőfi Sándor).

Március 13-án Bécsben forradalom tört ki, ami megváltoztatta a magyarországi eseményeket is. Az udvar István nádort azonnal Pozsonyba küldte azzal az utasítással, hogy fogadtassa el főrendekkel is Kossuth javaslatát. Másnap Kossuth a küldöttség élén hajóval vitte Bécsbe az elfogadott feliratot.

Ezzel egy időben Pesten is fölgyorsultak az események. A „márciusi ifjak” (Petőfi Sándor, Irinyi József, Vasvári Pál, Jókai Mór, Degré Alajos) mozgósítva az egyetemistákat 15-én a Landerer és Heckenast nyomdában a cenzúra engedélye nélkül kiadták a 12 pontot és a Nemzet dalt. A tömeg hatására Pest és Buda vezetése csatlakozott a megmozduláshoz, a Helytartótanács elfogadta és életbe léptette a követeléseket, valamint szabadlábra helyezte Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Színház a tiltott Bánk bán előadásával ünnepelte a forradalom győzelmét. A pesti események hatására 17-én Batthyány Lajos grófot István nádor V. Ferdinánd nevében miniszterelnökké nevezte ki. Az első független magyar kormány tagja volt: gr. Széchenyi István (közmunka és közlekedésügy), Kossuth Lajos (pénzügy), Deák Ferenc (igazságügy), Mészáros Lázár (hadügy), Szemere Bertalan (belügy), herceg Esterházy Pál (király személye körüli miniszter), Klauzál Gábor földművelés- és iparügy), Eötvös József (vallás és oktatásügy).

A vívmányokat rögzítő törvényeket alig három hét alatt készítette el az utolsó rendi országgyűlés. A király 1848. április 11-én Pozsonyban szentesítette a törvényeket, ezért nevezzük áprilisi törvényeknek. A társadalom átalakulását eredményező legfontosabb törvénye az azonnali kötelező örökváltság volt. A törvény úgy rendelkezett, hogy a földbirtokosokat állami kármentesítés illeti meg, amit a volt kincstári birtokok eladásából fedeztek volna. Megszűntek az úrbéri terhek (például a robot), és az egyházi tizedet is eltörölték, a parasztság az úrbéres föld szabad tulajdonosa lett. Az úrbéres telek nélküli zsellérek megkapták a házukat és a körülötte levő telket, valamint megszüntették az úriszék intézményét. A sajtótörvény kaució fejében lehetővé tette a lapalapítást, eltörölte a cenzúrát. A katolikus vallás elveszette az államvallásjellegét a többi felekezettel szemben.

Törvénybe iktatták a népképviseletet, kiterjesztve a politikai jogokat a cenzusos (vagyoni és értelmi feltételekhez kötött) választójog megalkotásával. Az országgyűlés továbbra is két kamarás maradt és évenként ülésezett Pesten, a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány pedig neki tartozott felelősséggel. A kormány tagjai ellenjegyzési jogkörrel bírtak, vagyis az uralkodó bármely rendelete csak akkor vált érvényessé, ha azt a kormány valamelyik tagja ellenjegyezte.

Az áprilisi törvényekben az 1791–es alkotmány szerint független Magyarország rendi, feudális viszonyait fölváltotta egy polgári parlamentáris berendezkedés, de az Ausztriával kapcsolatos közjogi viszonya alapvetően nem változott meg. Magyarország a birodalmon belül helyezkedett el és a Pragmatica Sanctio kölcsönös védelmet írt elő, de a törvények miatt vita bontakozott ki közjogi kérdésben: egy feudális államban a had-, pénz- és külügy uralkodói jogkörhöz tartozott, parlamentáris államban a felelős kormány jogköre lett. Az udvar továbbra is igényt formált ezekre a tárcákra, áprilisban csak a helyzet adta kényszer miatt fogadta el az irányítás elvesztését, ezért később megkísérelte visszaszerezni ezeket.

Az áprilisi törvények legnagyobb hiányossága a nemzetiségi kérdés rendezetlensége volt. A Batthyány-kormány csak egy politikai nemzetet ismert el, a magyart. A nemzetiségek csak mint egyén és nem mint közösség gyakorolhatják a politikai jogokat. Nem kapták meg a nemzeti egyenjogúságot, amiért azok egyre hangosabban követelték az autonómiát, területi különállást. A kérdés rendezetlensége miatt a nemzetiségi vezetők inkább Bécs felé kacsintgattak.

Szintén rendezetlen problémaként jelentkezett az úrbéri viszonyok felszámolása során az irtvány és maradványföldek ügye is. A törvény szerint a paraszt a korábban kezén lévő földdel rendelkezhet. A földesúri visszaélések következtében a majorságokból törvénytelenül kialakított jobbágytelkek, mivel ilyen a törvény szerint nem létezhettek, nem kerülhettek az ott élő és dolgozó volt jobbágyok (zsellérek) kezére. Így ez a réteg nem jutott földhöz. Hasonló volt a helyzet az irtványokon kialakított jobbágytelkek esetében is.